Regényrészlet

A hétfői Bakik után, úgy éreztem, hogy ideje egy kis kóstolót adnom a hamarosan megjelenő regényem első fejezetéből, mint azt a 2014-ben megjelenő Téli pirkadat című művemnél is tettem. 

Szeretettel tőlem-nektek. 

Első fejezet - részlet

Rohantam ahogy bírtam. Az ágak az arcomba csapódtak, s minden lélegzetvétel úgy hasított az oldalamba, akár egy éles penge. Megálltam, egy pillanat erejéig a fának támaszkodtam, hogy el ne terüljek a földön. Az izzadság és a sebeimből patakzó vér keveréke hangosan koppant a száraz avaron. A blúzom ujjával végigsimítottam a bőrömön, melyet az arcomba csapódó ágak könyörtelenül felszakítottak. Nem éreztem a fájdalmat. A félelem eltompította az érzékszerveimet, csak a kifulladástól lüktető mellkasom nehezítette meg a menekülést. Próbáltam mélyeket lélegezni, és az elgyengült végtagjaimat megpihentetni, de már hallottam a közeledő lépteket, és a fújtatást, melyet üldözőim adtak ki magukból. Testem ösztönösen megfeszült, izmaim megnyúltak, akár egy őzgidának. Ismét rohanni kezdtem, át a sűrű bokrokon, egyenesen a város főterére. Az emberek kérdőn pillantottak rám, de én csak egyetlen ártatlan tekintetre tudtam figyelni. A szívem megremegett amint a gyermek a zöldesbarna szemeit rám vetette. Semmit nem akartam jobban, mint ott nyomban végezni mindenkivel, de a kisfiú kerekded arcocskáját nézve úgy éreztem, semmi sem fontosabb, mint az ő biztonsága. Erős kezek ragadtak meg, és többé már nem ellenkeztem. Engedtem, hogy felhurcoljanak a máglya tetejére. Megszűnt a tömeg, eltűnt a félelem, csak a fiú gyönyörű arca létezett. Ő volt az egyetlen, akit még utoljára látni akartam. Aztán a lángok a magasba csaptak, és én torkom szakadtából sikítani kezdtem...