Photo by lysander07
Az ágyban feküdtem. Pucér testemet csupán egy vékony lepedő fedte. Ujjaim megfeszültek, térdeim a hasamig húztam, majd ismét elnyújtóztam. Hajam szétterült a párnán, melleimet csiklandozta a selymes takaró érintése. A szobát az utcai lámpa halvány fénye világította be, odakint köd szállt alá s bekukkantott a nyitott ablakon át. A levegő hűvös volt, de a testem mégis forrón égett. Úgy éreztem majd lángra lobbanok, mikor az árny fölém emelkedett és megéreztem a leheletét a bőrömön. Magas volt és erős. Egy mozdulattal lehúzta rólam a takarót, a selyem csiklandozva csusszant alá a padlóra, s engem már nem védett semmi sem. A homályos alak fölém hajolt, ujjait végigcsúsztatta a mellkasomon, alá hasamon, a combjaim belső felén, s ettől még inkább felforrt bennem a vágy. A lágy ajkak az ajkaimra tapadtak, ujjaink egymásba fonódtak és testünk összeforrt. Halk lihegés, apró, gyors ütemű szusszanás és a szél belibbent az ablakon. Újabb lágy csókok és szoros ölelések, majd kibontakoztunk egymás karjaiból.
A fénylő szempárba néztem, mely minden éjjel megbabonázott, akár egy hipnotizőr, míg már nem maradt szabad akaratom. De ha lett volna, akkor sem tettem volna másként. Mi már eggyé váltunk, egyikünk sem létezhetett a másik nélkül. Úgy kellettünk a másiknak mint a levegő, a víz.
A szempár magával ragadta a tekintetem, s én még inkább elbódultam. Az álom rohamosan közeledett felém, s telepedett rám. Testem ellazult, fejem enyhén oldalra billent s a szemem már csak résnyire bírtam nyitva tartani. Az árny felemelkedett majd gondosan betakart. Szólni akartam valamit, de már nem jöttek ki hangok a torkomon. Az árny megállt az ablak előtt, szárnyait kitárta, s elsuhant akár egy látomás.
Ott feküdtem az ágyban, csupasz testemet csak egy vékony takaró fedte. Odakint már felszállt a köd, a hajnali napsugár bemerészkedett a szoba falai közé, s jólesően melengetve. Hosszasan nyújtóztam végig az ágyon, arcomon halvány mosoly húzódott végig.
- Csak egy újabb álom volt. - dünnyögtem félhangosan és felemelkedtem az ágyból. Az enyhe nyári szellő belibbent az ablakon, végig táncolt a szobán, felkapva a fehér tollpihéket az ágyam mellől, melyek keringőzve osontak el vele az ablakon át.
 |
| Photo by lysander07 |
Az ágyban feküdtem. Pucér testemet csupán egy vékony lepedő fedte. Ujjaim megfeszültek, térdeim a hasamig húztam, majd ismét elnyújtóztam. Hajam szétterült a párnán, melleimet csiklandozta a selymes takaró érintése. A szobát az utcai lámpa halvány fénye világította be, odakint köd szállt alá s bekukkantott a nyitott ablakon át. A levegő hűvös volt, de a testem mégis forrón égett. Úgy éreztem majd lángra lobbanok, mikor az árny fölém emelkedett és megéreztem a leheletét a bőrömön. Magas volt és erős. Egy mozdulattal lehúzta rólam a takarót, a selyem csiklandozva csusszant alá a padlóra, s engem már nem védett semmi sem. A homályos alak fölém hajolt, ujjait végigcsúsztatta a mellkasomon, alá hasamon, a combjaim belső felén, s ettől még inkább felforrt bennem a vágy. A lágy ajkak az ajkaimra tapadtak, ujjaink egymásba fonódtak és testünk összeforrt. Halk lihegés, apró, gyors ütemű szusszanás és a szél belibbent az ablakon. Újabb lágy csókok és szoros ölelések, majd kibontakoztunk egymás karjaiból.
A fénylő szempárba néztem, mely minden éjjel megbabonázott, akár egy hipnotizőr, míg már nem maradt szabad akaratom. De ha lett volna, akkor sem tettem volna másként. Mi már eggyé váltunk, egyikünk sem létezhetett a másik nélkül. Úgy kellettünk a másiknak mint a levegő, a víz.
A szempár magával ragadta a tekintetem, s én még inkább elbódultam. Az álom rohamosan közeledett felém, s telepedett rám. Testem ellazult, fejem enyhén oldalra billent s a szemem már csak résnyire bírtam nyitva tartani. Az árny felemelkedett majd gondosan betakart. Szólni akartam valamit, de már nem jöttek ki hangok a torkomon. Az árny megállt az ablak előtt, szárnyait kitárta, s elsuhant akár egy látomás.
Ott feküdtem az ágyban, csupasz testemet csak egy vékony takaró fedte. Odakint már felszállt a köd, a hajnali napsugár bemerészkedett a szoba falai közé, s jólesően melengetve. Hosszasan nyújtóztam végig az ágyon, arcomon halvány mosoly húzódott végig.
- Csak egy újabb álom volt. - dünnyögtem félhangosan és felemelkedtem az ágyból. Az enyhe nyári szellő belibbent az ablakon, végig táncolt a szobán, felkapva a fehér tollpihéket az ágyam mellől, melyek keringőzve osontak el vele az ablakon át.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése