Ágota Sándorfy
Pázsit
Zegzugos
nagy házba költöztünk. Első és hátsólépcsők. Sok szoba és benyíló. A legnagyobb
szoba fele padló, a másik fele műanyag-padló. Itt fogunk pázsitot nevelni. Már
le is terítettem a gyepszőnyeget. Kék fű, a legdrágább. Minden délután
kisollóval kell lenyírni, csak úgy lesz szép egyenletes. A gondnok is megnézte,
bár azt mondja ebben a lakásban tilos a pázsit. De mindenkinél látta, ő nem
szól, nem tud róla. Azért eddig senki sem volt ilyen merész, hogy a legnagyobb
szobát füvesítse. Feltűnő. A bútorokat a három kisebb szobába kellett
elhelyezni. A pázsit fölé csak függesztett bútorokat tehetünk. A feleségem ma
jött haza az új lakásba. Javasolta, hogy naftalinozzuk az új, zöld szőnyeget.
Nem hiszi el, hogy a fű élő anyag. Nem hisz az életben. A pázsit gyönyörű.
Mindennap szép egyenletesre nyírom kisollóval. Csak az a baj, hogy mindig új
kisollót kell venni. Ötéves, duci fiam serkentővel permetezte be a nagyszobát.
Reggelre a mennyezetig nőtt a fű. Délre az egész lakás tele lett vele. Megint
költöznünk kell. Azt hiszem legközelebb mégis szőnyeget veszünk... Azzal nem
lehet baj.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése