2013. október 23., szerda

3. - Szellem a szobában



  B.Otika

                          Szellem a szobában


   Halloween. Ismét eljött az a  szörnyű nap, mikor a kölykök ajtóról ajtóra kopogtatva csokira vadásznak és ha nem kapják meg a szükséges adagjukat, akkor kőrbe tekerik az ember házát vécépapírral. Kinek kell egy ilyen ünnep? Az idióta népesség, mindent bezabál. Az öreg John Smith csupa ilyen véleménnyel volt szinte az összes ünnep iránt, de legfőképp a Halloween volt az , amit szívéből rühellt. Utálta az embereket, és a maskara alá bújt bosszantó kis törpéket, akik az év minden napján megkeserítették az életét. Minden gyerek félt tőle, hátborzongató meséket találtak ki róla, ezért volt az otthona tája a leglátogatottabb. Azon az estén. Hisz aki közel merészkedett az azt bizonyította, hogy van benne bátorság. Az öreg sosem nyitott ajtót. Szívesebben takarította le a tojás maradványokat és az ázott papírcsíkokat, minthogy el kelljen viselnie a nyávogós kis törpék hangját mikor azt mondják „ Csokit vagy csalunk. ” Ebben az évben sem volt máshogy, az öreg még füldugót is tett a fülébe és szándékosan elrontotta csengőt, hogy még véletlenül se zavarják meg a burkolt kis világában. De akkor valami történt. A fények pislákolni kezdtek, az elektromos eszközök ki és be kapcsoltak, a polcról a könyvek sorban zuhantak a földre és a kis szoba közepén megjelent egy női alak, hosszú fehér ruhában. Az öreg a szívéhez kapott, keresztet vetett és megtántorodott mint aki részeg. De józan volt. Józanabb mint életében bármikor.
- Meghaltam? – Kérdezte hebegve.
- Még nem, de ha továbbra is ilyen mogorva és magadnak való leszel akkor bizony magammal viszlek. Légy kedves az emberekkel. – Szólt az áttetsző alak és ahogy megjelent úgy el is tűnt.
Az öreg alig tért magához. Vékony térdei megremegtek. Gyerekek közeledtek a ház felé, szatyorral és hátizsákkal, melyek tömve voltak édességgel. Az öreg kihúzta a komód fiókját, mely tele volt finomabbnál finomabb édességekkel és bele tette egy üvegtálba.
Attól a naptól kezdve John Smith otthona tája többé nem volt rémisztő, nem kígyóztak vécépapír tekercsek a fákon és nem volt több büdös tojás az ablakokon.

Nincsenek megjegyzések :