Magány
Fekszem az ágyamon, a múltba merengek
Átlépek egy ajtón, üres terembe.
Hová jutottam, merre tartok én?
Istenem segíts, a magány oly nehéz.
Fekszem az ágyamon a plafont bámulom,
Megjelenik arcod, a szemem becsukom.
Látom, hogy jössz felém, mégsem érlek el
Lelkemben vihar van, erre ébredek.
Oly egyedül vagyok, testem megremeg
Magányomban, oh, hogy szenvedek.
Bújj hozzám, vigasztalj e borús éjszakán
Ölelj át, együtt legyőzzük a magányt.
Fekszem az ágyamon, a múltba merengek,
Átlépek egy ajtón, üres terembe.
Hová jutottam, merre tarok én?
Istenem segíts, a magány oly nehéz.
2008.09.23
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése